Özönvíz után – két és félezer éves világtérkép
A legrégebbi fennmaradt világtérkép az Özönvíz utáni világ ábrázolása. A Kr. e. 6. századból származó, nagyjából tenyérnyi méretű agyagtáblát 1889 óta őrzik a londoni British Museumban. A lelet titkait fürkésző asszirológus, Irving Finkel világszerte nagy érdeklődést keltő értelmezése szerint az ábrázolás nemcsak Noé bárkájának helyét, a korong alakú Földet és az azt körülvevő óceánt, hanem a kor egész kozmológiai világképét tükrözi.
A szögletes keretben olvasható „Babilon” felirat az északon fekvő hegyekből Eufrátesz mellett fekszik a kör felső harmadában. A folyó azután a „Keserű folyóba”, azaz a világot övező tengerbe ömlik. Ebben háromszög alakú felületek jelképezik a Mezopotámián, azaz a földön túli világokat. A táblácska hátoldala egy mítikus hős és istentársa itteni utazását írja le, ám az ékírás csak töredékesen olvasható.
1995-ben Finkel kurátor munkatársa, Edith Horsley segítségével megtalálta a térkép egy hiányzó részletét a múzeumban őrzött, több százezer(!) töredék között. A „Nagy Fal” felirat azonosította az ékírásos szövegben az ötödik régiót, így értelmezhetővé váltak az utazás állomásai. Ezek a háromszögek a földi világ peremén túli hegyes vidékek, amiket fantasztikus lények népesítenek be.
Finkel szerint a negyedik „hegyvidék” különösen érdekes, mert a szöveg szerint itt láthatóak a sumér-akkád Özönvíz bárkájának maradványai! Noé bárkájának elődje azonban a földi óceánon túl ért partot, az égi világban, ahová halandó ember sohasem juthat el… A jelzett irányában a térképen a mezopotámiai város, „Urartu” fekszik, amely számunkra héber nevén ismert: Ararát. A Bibliában tehát fennmaradt az ősi Özönvíz-mítoszból a név, ami eredetileg nem a helyet, hanem az irányt jelölte.
Az első világtérkép azért jelentős kulturális emlék, mert azt bizonyítja, hogy több mint 2500 évvel ezelőtt az emberek már magabiztosan használták a térképet, mint vizualizációs eszközt, hogy megmutassák azt, ami halandók számára sohasem látható. A térkép alkotójának neve nem olvasható, de a felirat szerint ő „a Madár” fia volt. A szokatlan akkád név arra utalhat, hogy az ókori térképész úgy rajzolta le a világot, ahogyan azt a madár szemén keresztül, felülről, nagy magasságból láthatnánk. A babilóniai világtérkép tehát egy madártávlati világkép. A vizualizáció erejét bizonyítja, hogy még évezredek múltán is egyetlen pillantással megértjük belőle a mitikus utazást a földi és azon túli világokban.
Török Zsolt Győző, egyetemi docens (ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet)
Vizualizációtörténeti sorozatunkban megjelent: