Schipp Ferencre emlékezünk
Az ELTE Informatikai Kara megrendülten értesült arról, hogy a Kar emeritus professzora, Schipp Ferenc életének 85. évében elhunyt.
Schipp Ferenc Baranyában, Sombereken született 1939-ben. A mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium tanulójaként 1957-ben érettségizett. Ezt követően felvételt nyert az ELTE-re, ahol matematika-fizika szakos hallgatóként folytatta tanulmányait. A diploma megszerzése után 1962-ben kezdte meg az egyetemi oktatói, kutatói pályáját, aminek nagy elhivatottsággal szentelte egész életét. Az egyetemi doktori fokozatot 1966-ban, a matematikai tudomány kandidátusa címet 1970-ben nyerte el. Fiatalon, 1976-ban, 37 évesen lett az MTA doktora. Szakmai életpályája mindvégig az ELTE-hez kötődött, egyetemünk oktatójaként érte el szakmai sikereit mind a kutatás, mind pedig az oktatás terén. Jól mutatja ezt egyetemi előmenetele is: tanársegéd volt 1962-től 1967-ig, adjunktus 1971-ig, docens 1976-ig, majd nyugdíjba vonulásáig, 2009-ig egyetemi tanár. 2009-től professzor emeritusként aktív kutatóként, tanácsadóként vett részt az ELTE Informatikai Karának tudományos programjaiban, oktatási-tudományos közéletében. Schipp Ferenc pályafutása során számos vezető szerepet töltött be. Az ELTE Numerikus Analízis Tanszék meglapítója és 1984-től 2004-ig vezetője volt. 1977 és 1982 között az ELTE TTK oktatási dékánhelyettesi, 1988 és 1993 között az Informatikai Intézet vezetői feladatait végezte. Az ELTE mellett a Pécsi Tudományegyetemen is komoly szakmai feladatot vállalt fel a PTE Matematikai Tanszékének vezetőjeként 1994-től 2004-ig. Az egyetemi oktatásban, kutatásban évtizedeken keresztül nagy elhivatottsággal végzett eredményes munkáját az ELTE és a PTE is díszdoktori cím adományozásával ismerte el, 2012-ben és 2017-ben.
Több, mint 50 évig folytatott szakmai és pedagógiai szempontból is igen magas színvonalú egyetemi oktatói-kutatói tevékenységet. A nagy hagyományokkal rendelkező magyar Fourier-sorok és valós függvénytan matematikai iskola egyik vezető, nemzetközileg is elismert képviselője volt. Fiatal kutatók generációit nevelte fel, akik az Ő szakmai irányítása alatt szerezték meg az egyetemi doktori, kandidátusi, PhD, habilitációs fokozatot. Tanítványainak szakmai életútját végig figyelemmel kísérte és támogatta. Több egykori tanítványa már egyetemi tanár, illetve az MTA doktora.
A hazai és a nemzetközi matematikai kutatások, numerikus alkalmazások, valamint az ezekre épülő számítástechnikai algoritmusok területén elért eredményeiért és a felsőoktatásban végzett kimagasló oktatói, iskolateremtő tevékenységéért több szakmai díjjal is jutalmazták: Akadémiai Díj (1990), Szent-Györgyi Albert-díj (1996), Szele Tibor-emlékdíj (2000), Eötvös József koszorú (2016). Életműve megbecsüléseként 2008-ban a legrangosabb állami tudományos elismerésben, Széchenyi-díjban részesült.
Az őt ismerők leginkább a matematikai tudomány és a matematika oktatása iránti elkötelezettsége, valamint emberséges egyénisége miatt tisztelték. Tanítványainak, munkatársainak példaképévé vált.
Emlékét szívünkben őrizzük, tudományos hagyatékát ápolni fogjuk! Nyugodjék békében!
A Numerikus Analízis Tanszék és az IK dolgozói