Elérhetőségek
Hivatkozások
Tudományági besorolások
- 1. Természettudomány
- 1.1 Matematika
- Elméleti matematika
- 1.1 Matematika
Főbb kutatási területek
A diadikus harmonikus analízis a Fourier-analízis egyik ága, amely a klasszikus trigonometrikus sorok helyett lokálisan konstans függvényekből álló ortonormált rendszereket vizsgál. Ezek közül a legismertebb példa a Walsh-Paley rendszer látszólagos egyszerűsége miatt, hiszen Walsh-függvényekből áll, azaz értékeu csak 1 és -1 lehetnek. Ez a tulajdonság lehetővé teszi a rendszer széleskörű alkalmazását a digitális technika világában. A Walsh-függvények ismert elrendezései az eredeti Walsh rendszer és a Walsh-Kaczmarz rendszer. Az utóbbi évtizedekben egyre több matematikus azt a szemléletet támogatja, hogy a megfelelő környezet a Fourier-analízis fejlődéséhez a lokálisan kompakt csoportok osztályán keresendő. A Walsh-függvények a két elemű ciklikus csoportok teljes direktszorzatának karakterrendszereként reprezentálható. A dyadikus analízis elméletét Vilenkin munkája gazdagította, amikor 1947-ben általánosította a Walsh-Paley rendszert. A kommutatív eseteit vizsgálta, az ún. Vilenkin rendszereket, amelyek tetszőleges véges ciklikus csoportok teljes direktszorzatának karakterrendszerei. Hasonlóképpen, a Vilenkin rendszerek is általánosíthatók véges, nem feltétlenül kommutatív csoportok direktszorzatán. Itt a harmonikus analízis módszereit követjük megfelelő ortonormált rendszerek megszerzéséhez. Ezek az ún. reprezentatív szorzatrendszerek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nagyon eltérnek a Walsh-Paley és a Vilenkin rendszerekétől. Például nem feltétlenül egyenletesen korlátosak, és bizonyos pontokban felvehetik a nulla értéket.
A Walsh-függvények alkalmazhatók differenciálegyenletek numerikus megoldásában. A módszer az ekvivalens integrálegyenlet diszkretizálásán alapszik, a függvényeket a Walsh-Fourier-soruk 2^n részletösszegükkel helyettesítjük, a megoldást Walsh-polinomokkal közelítjük. Így a probléma visszavezethető egy sok egyenletből álló lineáris rendszer megoldására. Ezt a módszert 1975-ben C. F. Chen és C. H. Hsiao vezette be elsőrendű, állandó együtthatós lineáris differenciálegyenlet-rendszerek esetén. A módszer elemzésével foglalkozunk, és kiterjesztettük nem-konstans együtthatós differenciálegyenlet-rendszerek is. Ezenkívül egy iteratív módszert adtunk meg a számítások felgyorsítására, és módosítottuk a numerikus megoldást, hogy nagyobb pontosságot kapjunk a közelítésekben. Ezt a módszert különböző típusú differenciálegyenletek, például Riccati-egyenletek esetén is lehet implementálni.
Kiemelt publikációk
- 2014 – Convergence in Lp-norm of Fourier series on the complete product of quaternion groups with bounded orders – mtmt.hu
- 2015 – Calculus on Walsh and Vilenkin Groups – mtmt.hu
- 2021 – SOLVING SYSTEMS OF LINEAR DIFFERENTIAL EQUATIONS BY WALSH POLYNOMIALS APPROACH – mtmt.hu
- 2018 – On the boundedness of the L-1-norm of Walsh-Fejer kernels – mtmt.hu
- 2024 – Martingale Hardy Spaces and Some New Weighted Maximal Operators of Fejér Means of Walsh–Fourier Series – mtmt.hu